A Vodafone Magyarország Alapítvány tevékenysége szervezettségben, módszertani újításokban kiemelkedő a hazai társadalmi felelősségvállalási (CSR) gyakorlatban. A civil szervezetekkel létrehozott tartós együttműködések, az üzleti profilnak megfelelő CSR-tevékenység, a projektek tervezettsége, a hatásmérés mind olyan innovációs elemet jelent, amely megismerésre érdemes modell lehet minden CSR-tevékenységben részt vevő vállalatnak és civil szervezetnek. Interjú Nyilas Orsolyával, a Vodafone belső kommunikációs és vállalati felelősségvállalási igazgatójával.
Társadalmi innovációról, társadalmi felelősségvállalásról beszélünk. Mit gondol ezekről a Vodafone?
Az innováció jelen van a mindennapjainkban, hiszen az egész telekommunikációs szektor erről szól. Felelősségvállalásban minden ötletre nyitottak vagyunk, minden olyan esetben megvizsgáljuk a támogatás lehetőségét, amely mobilkommunikációra épül. Azt gondoljuk, hogy egy vállalatnak azt a területet vagy programot kellene támogatni, amely az alaptevékenységéhez kötődik. Nekünk ez a mobilkommunikáció. Ilyen együttműködésben a támogatás nem merül ki annyiban, hogy mobilkommunikációs eszközöket adunk a támogatást kérő civileknek, hanem velük együtt hosszú távú tervet dolgozunk ki, amely egy társadalmi ügyet tud megoldani.
Tehát a társadalmi ügyek mögé szerveztek civileket. Hogyan kerültök kapcsolatba: ti keresitek őket, vagy ők találnak meg titeket?
Mindkettő előfordulhat. Én magam és a csapatom is nagyon nyitottak vagyunk arra, hogy újabb civilekkel vegyük fel a kapcsolatot, akik profik, hosszú távon gondolkoznak, tudják, hogy mik a trendek, jövőbemutató gondolataik vannak. Akár nemcsak Magyarországban gondolkoznak, hanem szélesebb körben is. Talán szerencse is volt, hogy egymásra találtunk azokkal a szervezetekkel, akikkel jelenleg együtt dolgozunk. Nagyon büszke vagyok rájuk és a csapatomra is, hogy ilyen szuper programokat tudunk létrehozni.
Sokszor mondják, hogy „ha civil valaki, akkor nem profi”. De ezek szerint ezek a civilek profik, vagy azzá lehet őket tenni.
Kicsit mind a kettő igaz. Azt gondolom, hogy nagyvállalatként felelősségünk van abban, hogy ezeket a civileket mi is oktassuk és fejlesszük. Megmutassuk nekik, hogy egy nagyvállalat számára mi a fontos, mi az, amitől az ő ügye, programja támogathatóvá válik. Pl. az egyik támogatott szervezet vezetője mellé coach-ot rendeltünk. Az ő szervezeti tevékenységük mellé ez hiányzott, hogy a vezető kicsit kilépjen a megszokott egyszemélyes vezetési szerepéből.
Mennyire lehetséges közös nevezőre hozni civilek és vállalatok szemléletét?
Össze lehet és össze is kell hozni, enélkül nem működik a vállalati támogatás és a CR programok. Ma már az a trend, hogy a vállalati döntéshozók meggondolják, hova, mire adnak pénzt, és az is látszik, hogy inkább ügyeket karolnak fel, mint konkrét projekteket vagy programokat. Az is jellemző, hogy míg korábban a vállalatok elmentek egy civil szervezethez, és azt mondták, hogy itt van iksz millió forint, és találjatok ki valamit, addig mostanában inkább az ügyek kerülnek előtérbe.
Milyen időtartamban támogattok egy-egy szervezetet? Gyakori probléma, hogy a projekt addig tart, amíg a finanszírozás.
Hosszú távon gondolkodunk mindenkivel. Azt gondolom, hogy addig fogjuk támogatni az ügyeket, amíg társadalmi szinten az a probléma nem oldódik meg. Szerintem egy társadalmi problémát csak a civilek és vállalatok nem tudnak megoldani. A megoldáshoz a forprofit, nonprofit és az állami szférát kellene jól együttműködővé tenni. Magyarországon ez nagyon-nagyon nehéz. Pl. van a családon belüli erőszak elleni programunk, amivel a célunk nyilván az lenne, hogy országos szinten működőképes legyen. Mindenki, aki érintett a problémában, hozzájuthasson a készülékhez, és a rendőrség tudja, hogy mi a feladata, ha a veszélyeztetett nő megnyomja a piros gombot. Jelenleg ez csak Budapesten öt kerületben működik. Addig én nem látom megoldottnak a társadalmi problémát, amíg ezt nem tudjuk országos szintre emelni.
Ugyanez a videós jelnyelvi szolgáltatás esetében. Hatalmas potenciál lenne benne, hiszen a közigazgatást is kellene akadálymentesíteni, másrészt nagyon sok nagyvállalat és a közszolgálat számára is fontos, hogy ugyanazt a jelnyelvi szolgáltatást nyújtsa minden állampolgárnak, minden egyes embernek, egészségeseknek ugyanúgy, mint akik fogyatékkal élnek. Ezért ezek a programok hosszú távon itt fognak maradni velünk, nem tudom megmondani jelen pillanatban, hogy ez még kettő, három vagy öt év.
Tehát egy társadalmi ügy megoldása jelentené azt, hogy befejezitek a támogatást.
Egy nagyvállalati körben a hatékonyság nagyon fontos. Hogyan méritek egy-egy ilyen ügy hatékonyságát? Van-e ilyen elvárás, hogy hatékonyak legyenek a civilek, és mérni tudjátok?
Persze, van ilyen elvárás nálunk is, és minden egyes programot meg is próbálunk mérni a maga módján. A programjaink sajátossága, hogy nehezen lehet meghatározni, mikor tekinthetjük őket sikeresnek. A fenti programokat – és itt szeretném megemlíteni a Cserhát Mentőkutyás Egyesület tevékenységét – mikor mondod sikeresnek: akkor, ha 5 életet mentünk meg, vagy ha tízet? Nekem az öt emberélet is nagyon-nagyon fontos. Nyilván nem tudok az egyesület vagy alapítvány elé egy olyan célszámot tűzni, hogy márpedig egy évben 25 ember életét mentsétek meg.
Ennek ellenére megpróbáljuk a lehetetlent: van egy benchmarking modell, amelyet követünk. Ezeket az együttműködéseket a civileknek és nekünk is tanulni kell még, a legtöbb nagyvállalat sem méri vissza még a társadalmi befektetési programok hatékonyságát.
Van egy ügy, találtok hozzá egy szervezetet. Mit vizsgáltok, minek kell megfelelnie? Mert persze okos-ügyes, jól is prezentál, de hogyan méritek fel, hogy biztonságos partner legyen?
Igen, mindent megnézünk, ahogy abszolút transzparensen működünk mi magunk is. Az összes támogatást a Vodafone Magyarország Alapítványon keresztül futtatjuk. Nekünk nagyon fontos, hogy az a partner igenis megbízható legyen, transzparensen működjön, és tudjunk róla mindent. Megnézzük a korábbi eredményeit is. Nemcsak egy éves programtervet szeretnénk látni, hanem megvizsgáljuk, hogy megvan-e bennük az a potenciál, hogy akkor, amikor egy programot már csinált velünk, akkor utána tud-e fejlődni és újakat hozni. Pl. a Cserhát Mentőkutyás Egyesülettel elindultunk egy programmal, amelyet aztán továbbfejlesztettünk. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a földi mentésben segítjük őket: friss bejelentés a kvadrokopteres fejlesztésünk, amely biztosítja, hogy hőkamera segítségével már fentről is tudják követni a mentőegységek munkáját.
Belső kommunikációs és CR vezető vagy. Ez olyan, mint egy üzenet: a területek összeérnek és együtt kell róluk gondolkozni.
Igen, én is így gondolom. Nem kell sokat győzködnöm magam, hogy a kollégákat bevonjuk bizonyos programokba, és hírt adjunk arról, hogy mi újság a házunk táján. Azt gondolom, hogy pont egy olyan cégnél dolgozunk, ahol a kollégák büszkék arra, amit a vállalat tesz. Egyébként évente van dolgozói elégedettség felmérésünk, és nagyon magas százalékban gondolják azt, hogy amit csinálunk, az jó. A mobiltechnológia mellett nálunk nagyon népszerű az önkéntesprogram is. Negyedévente a kollégák egy napot önkénteskedéssel tölthetnek. Ezt nem kell kivenni szabadnapnak, hanem ugyanolyan munkanapnak számít, mint a többi. Ilyenkor elmehetnek bizonyos intézményekbe, ahol önkéntesmunkát végezhetnek.
Akárhol, vagy ti tesztek javaslatot?
Korábban bárhova mehettek önkénteskedni, ma már kicsit irányítottabbá tettük, jelenleg 7 budapesti és 2 miskolci intézmény van a listánkon. Nem azért döntöttünk így, mert ne lehetne bárhová menni, hanem mert így tudjuk visszamérni a hatást, amit ez az önkéntesség jelent az intézmény életében. Így sokkal elkötelezettebbé válnak az intézmények és a kollégák is.
Fontosnak tartjátok tehát a szakmai önkéntességet. Van is ilyen programotok?
A pro bono irányába most kezdünk elmozdulni, ez még mi is most tanuljuk, és most próbáljuk a csapatommal kialakítani, hogy hogy lehetne ezt legjobban csinálni. Ez még a jövő része.
Legismertebb talán a főállású angyal programotok – hogy fest ez kívülről-belülről?
Maga az ötlet Új-Zélandról származik, ezt vettük át 2008-ban, és azóta minden évben meghirdetjük. Hétköznapi emberek pályázhatnak erre a pozícióra civil szervezettel együtt, olyan üggyel, ami nekik személy szerint nagyon kedves. Ha kiválasztásra kerülnek, egy éven keresztül a fizetésüket a Vodafone Alapítvány állja. Most már 23 angyalunk van, nagyon-nagyon sikeres a program nemcsak a jelentkezők száma, hanem a hosszú távú hatás miatt is. Azt látjuk, hogy amikor lejár az egy év, az angyalok többsége annál a szervezetnél marad, akinél dolgoztak. Olyan szakmai tudást és gyakorlatot visznek be a szervezetbe, ami esetlegesen korábban nem volt, egy év alatt pedig kitermeli magát.
Civil szervezetekre visszatérve: mennyire tudják magukat képviselni, mennyire tudnak meggyőzőek lenni?
Aki odáig eljön, hogy hozzánk eljöjjön személyes interjúra vagy bemutatásra, az már igen. Van egy réteg, aki még mindig ott tart, hogy e-maileket és prezentációkat küld, de ugyanazt küldi tíz másik vállalatnak. Ez a nagy többség. Őket mindenképpen fejleszteni kell, ezért híve vagyok annak, hogy ne két mondatban válaszoljunk nekik, hanem vesszük a fáradtságot és az energiát, és elmondjuk, hogy hol tud utána nézni a Vodafone programjainak, hogy milyen irányba megyünk, milyen programokat keresünk. Nem tudhatjuk, hogy 2-3 év múlva esetleg visszajön hozzánk egy szuper ötlettel, amelyet mindenképpen támogatni szeretnénk. Hiszek a fejlesztésben, de hosszú út áll előttünk, hogy a civileket fejlesszük.
Az alapítványt említetted – milyen stratégiával működik?
Három fókuszterülete van, az egyik a mobiltechnológiára épülő programok, ahol az eddig említett együttműködő civil szervezeteken túl megemlíteném még a hordozható mobilhálózatunkat. Ez egy két bőröndben elférő, 100 kilós bázisállomás, amit 24 órán belül bárhová elvihetünk utasszállítóval.
Másik fókuszterület a közösségek támogatása. A főállású angyal és az önkéntes program mellett nem volt említve még a hátrányos helyzetűek oktatása. Itt is van két programunk, az egyiket a HBLF-fel közösen csináljuk, ez a Roma Start program. A másik a komplex instrukciós program, ami Hejőkeresztúrról származik. Ezt is évek óta támogatjuk, és most arrafelé próbáljuk elvinni, hogy hogyan lehetne a digitális eszközöket bevinni az oktatásba.
Emellett stratégiai partnerei vagyunk az ökumenikus segélyszervezetnek. Van egy humanitárius alap, ami úgy működik, hogy kaptak egy összeget tőlünk, ami benne van ebben az alapban, és bármi történik Magyarországon, ők pillanatokon belül tudják jelezni a problémát. Nem kell arra várniuk, hogy átfusson az igénylés, egy gyors jóváhagyás után azonnal le tudják hívni a szükséges összeget. Például tavaly, amikor a Duna megáradt, szivattyúkat vásároltunk.
Nagyon következetesen választotok partnert és ügyet is. Ha valaki érdeklődne, hova forduljon, kit keressen, mit ajánlasz neki?
Azt szoktam először tanácsolni, hogy mindenki olvassa el, ami kint van a honlapunkon, hiszen CSR jelentést is készítünk, amiben minden benne van. Egyébként pedig, ha valakinek mobiltechnológiára épülő programja van, már holnap is jelentkezhet.
Mi valóban a társadalmi ügyeket szeretnénk megoldani, és segíteni azoknak, akik nyitottak arra, hogy elfogadják a segítséget, és tenni is akarnak érte, nem a kommunikációs szempont vezérel minket. Jó dolog, ha jól kommunikálható egy ügy, de a kiválasztásnál nem ez a fő cél.
Egyszóval: be lehet jutni hozzánk, csak meg kell ugrani bizonyos léceket.
